Folyamatoptimalizálási KPI-ok: mely mutatók jelzik a valódi javulást?

Balra rendezetlen papírhalmok között keresnek egy ügyiratot, jobbra letisztult asztalon, laptopon dolgoznak.

Egy ügyintézési folyamatban rövidebb lett a jóváhagyás, mégsem kap hamarabb választ az ügyfél. Több ügyet zárnak le, közben nő a hiánypótlások száma. Az ilyen ellentmondások megmutatják, miért nem elég egyetlen teljesítménymutatóra támaszkodni. A valódi javulás a teljes folyamat eredményében látszik: gyorsabb, pontosabb és kiszámíthatóbb lesz a működés.

A megfelelő folyamatoptimalizálás KPI kiválasztása ezért nem a riportkészítésnél kezdődik. Először azt kell tisztázni, milyen üzleti eredményt várunk a már működő workflow finomhangolásától. Egy szemléltető ügyintézési példán végigvesszük, hogyan számítható az átfutási idő, az elsőre hibátlan teljesítés és az átbocsátás, majd hogyan értelmezhetők együtt ezek a mutatók.

1. A jó KPI egy konkrét üzleti kérdésre válaszol

A folyamatfelmérés megmutatja, milyen lépésekből áll a működés. A mérés azt teszi láthatóvá, hogy ezek a lépések milyen eredményt hoznak. Más mutató szükséges az ügyfél várakozásának csökkentéséhez, mint a hibás teljesítések vagy a felhalmozódó ügyállomány visszaszorításához.

  • Átfutási idő: mennyi idő telik el az ügy beérkezése és tényleges befejezése között?
  • Elsőre hibátlan teljesítés: az ügyek mekkora része jut el javítás és visszaküldés nélkül a lezárásig?
  • Átbocsátás: hány ügyet fejezünk be egy meghatározott időszak alatt?
  • Nyitott ügyállomány: mennyi munka marad folyamatban az időszak végén?

Ezek együtt adnak használható képet. A gyorsulás nem feltétlenül javulás, ha több hibát okoz. A magasabb átbocsátás sem feltétlenül jelent hatékonyabb működést, ha kizárólag több túlórával érjük el. Emiatt az erőforrás-ráfordítást és az ügyek összetettségét is érdemes követni.

Minden KPI mellé tartozzon definíció, adatforrás, időablak és felelős. Rögzítsük azt is, milyen döntést vált ki a mutató romlása. Ha ezt nem tudjuk megmondani, könnyen lehet, hogy csak érdekes adatot gyűjtünk, nem valódi irányítási eszközt használunk.

2. Átfutási idő: a teljes ügyutat mérjük, ne csak a munkát

A következő adatok kizárólag a számítás bemutatását szolgálják, nem ügyféleredmények vagy iparági referenciaértékek. A példában egy kérelem ellenőrzésen, jóváhagyáson és véglegesítésen halad át. A workflow eseménynaplója a következő időpontokat tartalmazza:

  • Hétfő 08:00: a kérelem beérkezik.
  • Hétfő 10:00: elindul az ellenőrzés.
  • Hétfő 10:20: az ellenőrzés befejeződik.
  • Kedd 09:00–09:20: megtörténik a jóváhagyás.
  • Szerda 07:40: elindul a véglegesítés.
  • Szerda 08:00: a választ kiküldik, az ügy lezárul.

Átfutási idő = befejezés időpontja − beérkezés időpontja. Ebben az esetben az átfutási idő 48 naptári óra. A három munkaszakasz összesen 60 percet vesz igénybe, tehát a fennmaradó 47 óra nem aktív feldolgozás.

Ez a különbség azonban nem automatikusan 47 óra megszüntethető veszteség. Éjszakai időszakokat és szervezeti várakozást egyaránt tartalmaz. A példában nincs párhuzamos munkavégzés, és minden aktív szakaszt rögzítettünk; összetettebb folyamatnál az aktív idő egyszerű kivonása félrevezető lehet.

Milyen eseményadatok szükségesek?

Legalább ügyazonosító, eseménytípus, időbélyeg, folyamatlépés és státusz szükséges. A várakozás elemzéséhez hasznos a felelős csoport és a megállás oka is. A feladat kiosztása még nem jelenti a tényleges munkakezdést: pusztán a kiosztás és lezárás különbségéből nem számítható megbízhatóan az aktív munkaidő.

Előre döntsük el, hogy naptári vagy munkaidő szerinti időt mérünk. Az ügyfélélményhez gyakran az előbbi, a belső kapacitástervezéshez az utóbbi ad jobb támpontot. Ha mindkettőt használjuk, a riportban egyértelműen különítsük el őket.

Miniatűr ügyintézési modellben három munkaállomást hosszú sín köt össze; világos és sötét panelek jelzik a nappali és éjszakai időszakokat.

3. Elsőre hibátlan teljesítés: mennyi ügy ússza meg az újramunkát?

A lezárás önmagában nem mondja meg, mennyi javításra volt szükség. Az elsőre hibátlan teljesítés, gyakran FPY, azt mutatja, hogy a vizsgált ügyek mekkora hányada halad végig a meghatározott folyamaton javítási kör nélkül.

Tegyük fel, hogy egy ötnapos munkahéten 80 ügyet zártunk le. Ezek közül 68-nál nem történt hiánypótlás, hibajavítás vagy hibából eredő visszaküldés. A fennmaradó 12 ügy legalább egyszer javításra szorult.

Elsőre hibátlan teljesítés = elsőre hibátlanul lezárt ügyek / összes lezárt ügy × 100. A példában: 68 / 80 × 100 = 85%.

A számlálás egysége itt az ügy, nem a javítási esemény. Ha egy kérelmet háromszor küldtek vissza, az az FPY számításában egy nem elsőre hibátlan ügy. A három visszaküldést külön, az újramunka gyakoriságának mérésében érdemes megjeleníteni.

A definícióból ne maradjon ki, mit tekintünk hibának. Egy előírt második jóváhagyás nem újramunka. A hiányzó kötelező melléklet pótlása viszont lehet az, amennyiben a teljes ügyutat vizsgáljuk. Célszerű külön okkóddal jelölni az ügyféloldali hiányosságot és a belső feldolgozási hibát, mert más beavatkozást igényelnek.

A 85% ebben a példában az adott héten lezárt ügyekre vonatkozik. Nem jelenti azt, hogy a héten beérkezett kérelmek 85%-a hibátlan: közülük több még folyamatban lehet. A lezárt ügyek adatai mellé ezért a nyitott, elakadt ügyek vizsgálata is szükséges.

4. Átbocsátás: a lezárások mellett a beérkezést is figyeljük

Átbocsátás = befejezett ügyek száma / vizsgált időszak. A 80 lezárt ügy öt munkanap alatt átlagosan 16 ügy/munkanap átbocsátást jelent. Ez tényleges teljesítményadat, nem a folyamat elméleti maximális kapacitása.

Önmagában a 16-os érték nem árulja el, hogy lépést tartunk-e az igényekkel. Folytassuk a példát: a hét elején 20 nyitott ügyünk volt, a héten 100 új kérelem érkezett, és 80-at zártunk le.

Záró ügyállomány = nyitó ügyállomány + beérkezett ügyek − lezárt ügyek. Vagyis: 20 + 100 − 80 = 40 nyitott ügy. Feltételezzük, hogy nem történt törlés, összevonás vagy újranyitás; ilyen események esetén az egyenleget ezekkel is korrigálni kell.

A csapat tehát érdemi munkát végzett, de a felhalmozódás nőtt. Ha tartósan több ügy érkezik, mint amennyi lezárul, az elmaradás jellemzően a későbbi átfutási időt is veszélyezteti.

Az átbocsátást ügytípusonként is bontsuk. Tizenhat egyszerű adatmódosítás nem azonos terhelés tizenhat összetett engedélyezéssel. A darabszámok közvetlen összevetése csak hasonló ügyösszetétel mellett ad értelmes teljesítményképet.

Egy mérleg két serpenyőjében három-három kocka van; a nagyobb kockákat tartó oldal lejjebb billen, eltérő ügyterhelést jelképezve.

5. Mikor bizonyítanak a KPI-ok valódi javulást?

A változtatás előtti és utáni értékeket azonos definícióval, összehasonlítható körülmények között kell mérni. Egy új űrlap, egyszerűsített jóváhagyási rend vagy automatizált ellenőrzés hatása különben összekeveredhet a szezonalitással és a létszámváltozással.

  • Rögzítsünk kiinduló állapotot: több, a szokásos működést reprezentáló időszak alapján.
  • Bontsunk releváns csoportokra: például ügytípus, összetettség és szervezeti egység szerint.
  • Vizsgáljuk az eloszlást: az átlag mellett használjunk mediánt és felső percentilist.
  • Kövessük a mellékhatásokat: újramunka, túlóra, panasz és nyitott ügyállomány.

A medián a tipikus ügy átfutásáról ad képet. A 90. percentilis, vagyis P90 azt az időhatárt jelöli, amelyen belül az ügyek körülbelül 90%-a lezárul. Ha az átlag javul, de a P90 romlik, a lassabban haladó ügyek problémája továbbra is fennállhat.

Figyeljünk a mérési torzításra is: ha az egyszerű ügyeket gyorsan lezárjuk, a nehezek pedig nyitva maradnak, a lezárt ügyek átlaga kedvezőbbnek látszhat. Ezt a nyitott ügyek korának és határidő-túllépéseinek követése teszi láthatóvá. A javulást nem egyetlen kedvező hét, hanem következetes mérés és az eltérések magyarázata támasztja alá.

6. A mérésből legyen rendszeres folyamathangolás

Egy xFLOWer-alapú workflow mérésének kialakításakor érdemes már a folyamatmodellben rögzíteni a mérési pontokat, a státuszok jelentését és az újramunka okait. Így a KPI-ok egységesen értelmezhető eseményekből számíthatók, nem utólagos becslésekből.

A felülvizsgálat egyszerű kérdéssort követhet: hol romlott az eredmény, mely ügycsoport érintett, mi az ok, és milyen változtatást tesztelünk? A beavatkozásnak legyen felelőse és értékelési időpontja. Az automatizálás sikerét is ugyanazzal a mércével vizsgáljuk, mint bármely más folyamatmódosításét.

Összefoglalva: az átfutási idő a gyorsaságot, az elsőre hibátlan teljesítés a minőséget, az átbocsátás az elkészült munka mennyiségét mutatja. A nyitott ügyállománnyal és a ráfordítással együtt derül ki, hogy valóban jobb lett-e a működés.

Három munkatárs ügyiratok mellett egyeztet egy működő irodában; az előtérben feldolgozásra váró dossziék láthatók.

Szeretné mérhetővé tenni saját ügyintézési folyamatának javulását? Egyeztessen az xFLOWer szakértőivel arról, hol legyenek a mérési pontok, és mely KPI-ok támogassák a következő folyamathangolási döntést.

Ez a cikk a teljes útmutatónk része: Üzleti folyamatoptimalizálás: teljes útmutató a már működő workflow-k javításához

xFLOWer.ai

Tervezze meg a cikkhez kapcsolódó folyamatot – ingyenesen!

Az AI kiolvassa a cikkből, milyen folyamatok rajzolhatók, Ön pedig egy kattintással megnyitja őket az xFLOWer.ai-ban.

Kapcsolódó cikkek

Hol akad el a munka? Szűk keresztmetszetek felismerése a vállalati folyamatokban

A torlódó számlák mögött nem feltétlenül lassú munkavégzés áll. Megmutatjuk, hogyan segítenek a workflow eseménynaplói és kapacitásadatai elkülöníteni a tüneteket a valódi elakadási pontoktól.

Miért tart napokig egy húszperces feladat? Feladatátadás, párhuzamosítás és eszkaláció

Egy megrendelés feldolgozásában gyakran nem a munka, hanem a két lépés közötti várakozás tart a legtovább. Megmutatjuk, hogyan gyorsítható a feladatátadás, mikor érdemes párhuzamosítani, és mitől lesz eredményes az eszkaláció.

Szabályalapú automatizálás vagy AI? Döntési útmutató folyamatlépésenként

Egy beérkező e-mail feldolgozása egyszerre igényelhet fix szabályokat, AI-alapú értelmezést és emberi döntést. Megmutatjuk, hogyan osszuk el közöttük a feladatokat, és hogyan mérjük a valódi folyamatjavulást.

Hiánypótlás és újramunka: hogyan előzzük meg a visszatérő folyamathibákat?

A hiányos költségelszámolások nemcsak adminisztrációt, hanem újabb várakozási és ellenőrzési köröket is teremtenek. Megmutatjuk, hogyan segítik az újramunka csökkentését a megfelelő pontokon elhelyezett ellenőrzések és az egyértelmű átadási feltételek.

ERP, CRM és workflow integráció: kézi adatátadás helyett hiteles törzsadatok

Az ERP, a CRM és a workflow összekapcsolása akkor csökkenti valóban az újramunkát, ha az adatátadás mellett az adatgazdák, az azonosítók és a hibakezelés is rendezett. Rendelési példán mutatjuk meg a megbízható integráció alapjait.

Vegye fel velünk a kapcsolatot!

Beszéljünk a folyamataidról

Írd le röviden, milyen folyamatot automatizálnál – 1 munkanapon belül jelentkezünk.