Lényeg: A BPMN 2.0 elemek közös nyelvet adnak az üzleti folyamatok leírásához. Az esemény azt jelzi, hogy valami bekövetkezik, a tevékenység az elvégzendő munkát mutatja, az átjáró a végrehajtási utak szétválását vagy összekapcsolását szabályozza. A pool és a sáv a résztvevőket, illetve a felelősségi területeket teszi láthatóvá. A kapcsolóvonalak pedig megmutatják, milyen sorrendben halad a munka, és hol történik kommunikáció.
Egy jó folyamatmodellből nemcsak az derül ki, hogy „mi jön mi után”, hanem az is, ki dolgozik, mire vár, és mi számít befejezésnek. A BPMN 2.0 a gyakorlatban sorozat ezen része egy beszerzési igény példáján magyarázza el az alapjelöléseket. Az átjárótípusok kiválasztása külön téma: itt az elemek jelentésére és kapcsolataira koncentrálunk.
Gyakorlati fókusz – nem szabványkézikönyv: Ez a cikksorozat a mindennapi üzleti gyakorlatra és a működő rendszerek megvalósítására koncentrál, nem helyettesíti a BPMN 2.0 teljes, több száz oldalas specifikációját. A hivatalos BPMN szabvány ennél lényegesen több szimbólumból és speciális jelölésből áll — mi azokat a kulcselemeket emeljük ki, amelyek a folyamatok 90%-ának egyértelmű leírásához és automatizálásához valóban szükségesek.
A BPMN 2.0 elemek áttekintése egy táblázatban
A BPMN több egyszerű folyamatábra-jelölésnél: az alakzatoknak és kapcsolatoknak meghatározott jelentésük van. Elsőként az alábbi elemeket érdemes felismerni. Nem szükséges az összes jelölést azonnal használni; a cél a folyamat egyértelmű leírása, nem a lehető legtöbb szimbólum elhelyezése.
| Elem | Megjelenés | Jelentés és példa |
|---|---|---|
| Esemény | Kör, az esemény szerepét jelző szegéllyel | Valami bekövetkezik: például igény érkezik vagy lejár egy határidő. |
| Tevékenység | Lekerekített sarkú téglalap | Elvégzendő munka: például „Igény ellenőrzése”. |
| Átjáró | Rombusz. A kizáró (XOR) átjáró üresen vagy X jellel is ábrázolható. A párhuzamos átjárót + jel mutatja. | A végrehajtási utak szétválásának vagy összekapcsolásának szabályozása. |
| Pool | Résztvevőt körülhatároló keret | Együttműködési résztvevő: például a vállalat vagy a beszállító. |
| Lane, azaz sáv | A folyamaton belüli elkülönített terület | Felelősségi terület: például beszerzés vagy pénzügy. |
| Sequence flow | Folytonos vonal, kitöltött nyílheggyel | Végrehajtási sorrend ugyanazon folyamaton belül. |
| Message flow | Szaggatott vonal, kezdőkörrel és nyitott nyílheggyel | Üzenetváltás különböző résztvevők között. |
Olvasási támpont: az alakzat a jelentését, a sáv a felelősségi helyét, a kapcsolat pedig a többi elemhez való viszonyát mutatja. Egyik sem helyettesíti a másikat.
Esemény, tevékenység és átjáró: hogyan kapcsolódnak?
1. példa: a beszerzési igény alapútja
Egy egyszerű folyamat így írható le: „Igény beérkezett” kezdőesemény → „Igény ellenőrzése” tevékenység → „Igény rögzítése” tevékenység → „Igény feldolgozva” záróesemény. A nyilak itt sequence flow kapcsolatokat jelentenek. A kezdőeseménynek nincs bejövő, a záróeseménynek nincs kimenő sorrendi kapcsolata.
A tevékenység gyűjtőfogalom. Lehet feladat, amelyet az adott modellben nem bontunk tovább, vagy alfolyamat, amely további lépéseket tartalmaz. A feladat elnevezése lehetőleg cselekvést fejezzen ki: a „Beszerzés” helyett az „Ajánlat bekérése” pontosabban mutatja az elvégzendő munkát.
A feladat típusa további információt adhat. A felhasználói feladat emberi közreműködést igényel egy alkalmazáson keresztül; a szolgáltatásfeladat automatizált műveletet jelölhet. Ez segít elkülöníteni a munkatársi és rendszeroldali lépéseket, de önmagában még nem valósítja meg az automatizálást.
Ha az ellenőrzés után eltérő utak következhetnek, megjelenhet egy átjáró. Az átjáró nem végez munkát: nem ellenőrzi önállóan a dokumentumot, és nem helyettesíti a jóváhagyási feladatot. Ebben a példában az ellenőrzés eredménye határozza meg, melyik ágon folytatódik a beszerzési igény feldolgozása. Az átjárótípusok közötti választást a sorozat külön cikke tárgyalja.
Pool és lane: résztvevő vagy felelősségi terület?
2. példa: vállalat, beszerzés és beszállító
A beszerzési folyamatban a „Vállalat” lehet az egyik pool, a „Beszállító” pedig a másik. A vállalati poolon belül külön sávot kaphat az igénylő, a beszerzés és a pénzügy. Ezzel megmutatjuk, hogy ugyanazon résztvevő folyamatában melyik feladat melyik felelősségi területhez tartozik.
A pool tehát résztvevőt képvisel, a lane pedig a folyamat elemeit rendezi kategóriákba, gyakran szerepkör vagy szervezeti egység alapján. Nem minden osztályhoz kell külön pool. Ha a beszerzés és a pénzügy egy közös belső folyamatban dolgozik, jellemzően sávokkal érdemes elválasztani őket.
A határ ugyanakkor nem pusztán a szervezeti ábrát követi. A modellezés célja alapján kell eldönteni, hogy közös folyamaton belüli felelősségváltást vagy önálló résztvevők együttműködését ábrázoljuk.
A beszállító belső működését nem feltétlenül ismerjük. Ilyenkor a poolja megjelenhet belső lépések nélkül, úgynevezett feketedobozként. A modell ettől még megmutathatja az ajánlatkérést és a válaszként érkező ajánlatot.
Futtatható megoldás tervezésekor fontos különbség: a sáv neve önmagában nem jogosultsági szabály. Attól, hogy egy feladat a pénzügy sávjában szerepel, még külön meg kell határozni, mely felhasználók kapják meg és milyen hozzáféréssel.
Sequence flow és message flow: két különböző kapcsolat
3. példa: belső átadás és külső ajánlatkérés
Az „Igény összeállítása” feladat az igénylő sávjában található, az „Igény ellenőrzése” a beszerzésében. A kettőt sequence flow köti össze, mert ugyanazon folyamat végrehajtási sorrendjéről beszélünk. A sequence flow átléphet sávhatárt, de poolhatárt nem.
Amikor a beszerzés ajánlatkérést küld a beszállítónak, különböző résztvevők kommunikálnak. Ezt message flow jelöli a két pool között. A kapcsolat felirata lehet „Ajánlatkérés”, a visszafelé érkező üzeneté pedig „Beszállítói ajánlat”. Egy poolon belüli feladatátadást nem message flow-val ábrázolunk.
A különbség gyakorlati jelentősége, hogy a belső munka továbbadása és a külső válaszra várakozás eltérő működés. Az üzenetkapcsolat önmagában nem mondja meg, mikor folytatódhat a fogadó folyamat: ezt a fogadó oldali esemény vagy tevékenység viselkedése teszi egyértelművé.
Dokumentumoknál szintén érdemes pontosnak lenni. Egy csatolt ajánlat a munka bemenete lehet, de maga a dokumentum nem sorrendi kapcsolat. Az adatok és dokumentumok kapcsolódását szükség esetén adatobjektumokkal és adathozzárendelésekkel jelöljük.
Eseménytípusok: indulás, várakozás és lezárás
Az eseményeknél két kérdést kell különválasztani: hol történik valami a folyamatban, és milyen kiváltó okhoz vagy eredményhez kapcsolódik? A kör szegélye az esemény helyzetére, a belső ikon például üzenetre vagy időzítésre utalhat.
- Kezdőesemény: vékony, egyszeres kör; a folyamat indulását jelöli.
- Köztes esemény: kettős kör; a folyamat közben történő várakozást vagy eseménykibocsátást jelölhet.
- Záróesemény: vastag kör; egy végrehajtási út lezárását mutatja.
4. példa: üzenet indítja a feldolgozást
Ha a folyamat egy külső igényüzenet beérkezésekor indul, üzenet típusú kezdőesemény használható. Ha a már futó folyamat később ajánlatra vár, ezt köztes fogadó üzenetesemény is kifejezheti. Mindkét esetben üzenetről van szó, de az egyik új folyamatpéldányt indít, a másik egy meglévő példány továbbhaladását teszi lehetővé.
Az események lehetnek fogadók vagy kibocsátók. A kezdőesemény fogadó jellegű, a záróesemény kibocsátó jellegű; a köztes esemény mindkét szerepben megjelenhet, az eseménytípustól függően.
5. példa: lejár a jóváhagyás határideje
A „Beszerzési igény jóváhagyása” feladat határára időzítő eseményt helyezhetünk. Ha az időzítő megszakító, a határidő lejártakor megszakítja a feladatot, és a hozzá kapcsolt kivételágon folytatódik a munka. Nem megszakító változatnál például emlékeztető indulhat, miközben a jóváhagyás továbbra is elvégezhető. Mindkét időzítőt a jóváhagyási feladat szegélyére helyezzük. A megszakító időzítőt folytonos, a nem megszakító időzítőt szaggatott kettős körvonal jelöli, belül óraikonnal.
A lezárást is pontosan kell olvasni. Egy egyszerű záróesemény elérése nem állítja le automatikusan az összes párhuzamosan futó ágat. A befejező, azaz terminate záróesemény ettől eltérő jelentésű: az adott folyamat- vagy alfolyamat-hatókör aktív végrehajtását zárja le.
Hogyan ellenőrizzük, hogy érthető-e a modell?
Mielőtt automatizálásról beszélünk, járjunk végig egy konkrét igényt a modellen. Ne csak az ideális utat olvassuk el: kérdezzünk rá a hiányzó információra, a külső válaszra és a lejáró határidőre is.
- Indulás: egyértelmű, mi hoz létre új folyamatpéldányt?
- Munka: minden tevékenységnek világos az eredménye és a felelőse?
- Kapcsolatok: megkülönböztettük a belső sorrendet a résztvevők közötti üzenetváltástól?
- Várakozás: látható, mire vár a folyamat, és mi történik késés esetén?
- Lezárás: üzletileg is egyértelmű, mit jelent az adott végállapot?
A további részcikkek az átjáróválasztást, a tíz leggyakoribb modellezési hibát, a BPMN, a folyamatábra és az UML aktivitásdiagram különbségeit, valamint a futtatható folyamattá alakítás lépéseit dolgozzák fel. Utóbbihoz a jelöléseken túl adatokat, jogosultságokat, üzleti szabályokat és integrációkat is meg kell határozni.
Összefoglalás: a jó BPMN-modellben az esemény, a munka, a felelősség és a kommunikáció külön jelentést kap. E következetesség teszi az ábrát közösen értelmezhető működési leírássá.
Szeretné saját folyamatán alkalmazni ezeket az alapokat? Egyeztessen az xFLOWer szakértőivel, és tekintsék át közösen, hogyan lehet a jelenlegi működésből világos, majd megvalósítható folyamatmodellt készíteni.
Ez a cikk a teljes útmutatónk része: BPMN 2.0 a gyakorlatban: teljes útmutató a modellezéstől a működő folyamatig
xFLOWer.ai
Tervezze meg a cikkhez kapcsolódó folyamatot – ingyenesen!
Az AI kiolvassa a cikkből, milyen folyamatok rajzolhatók, Ön pedig egy kattintással megnyitja őket az xFLOWer.ai-ban.
